NekĂŒnk tanĂĄroknak is meglepetĂ©s volt a mƱsor. MeghatĂłdva törölgettĂŒk bepĂĄrĂĄsodott szemĂŒnket, annyira Ă©desek voltak. Kipirult arccal Ă©nekeltek szĂłlĂłt, improvizĂĄltak, mondtĂĄk a verseket, Ă©nekeltĂ©k sajĂĄt szerzemĂ©nyeiket.
A picik Ă©des âkĂŒlönszĂłlamaâ mosolyra fakasztott minket, a bakik csak kedvesebbĂ© tettĂ©k, a többiek Ćszinte elismerĂ©se, tapsa pedig igazĂĄn meghatott mindannyiunkat.
